Sokat gondolkodtam azon, hogy megírjam e ezt a blogot. Azért, mert nem akarok megbántani senkit. Szóval, egyvalamit szögezzünk le a legelején, Magyarországon nagyon, nagyon sok jó ember él. Akik előtt le a kalappal, hogy még kitartanak az országban. Nem célom degradálni az országot, viszont nem lehet elmenni szó nélkül a két ország közti különbségek mellett. Erről 100 oldalakat lehetne írni, de ezt nyilván egy blog bejegyzésben nem teszem meg. Most ilyenekre, hogy Magyarország bizonyítottan nem jogállam, Franciaország meg az, nem igazán akarok kitérni, mert ezt mindenki tudja. A “Mi hazánk mozgalomra”, “betyárseregre”, mit tudom én milyen “Légióról” sem akarok írni, mert akiben van egy kis jó érzés és szeretet, az elítéli és teljesen elutasítja azt amit művelnek ezek a náci félkatonai szervezetek. Akik nap mint nap azt gyakorlatozzák hogyan fognak fegyvertelen, ártatlan embereket gyilkolászni és terrorban tartani. És akiket a kormány hagy kibontakozni. Akik meg ezekkel a szervezetekkel egyetértenek, függetlenül attól hogy a történelem bebizonyította, hogy ezeknek az ideológiáknak nincs létjogosultságuk a világban és a társadalomban, az ő dolguk. Ez szubjektív.
Itt inkább azokról a dolgokról szeretnék írni, amelyek nem szubjektívek. Mint például az, hogy elképesztőnek tartom, míg Magyarországon egy embernek, napi 12-15 órát kell dolgoznia, most egy átlag emberről beszélek, csak azért, hogy a megélhetését biztosítsa, addig itt Franciaországban az emberek, heti 24-26 órával keresnek annyi pénzt, amiből simán megélnek. Sőt, továbbmegyek, ebből a pénzből, ha esetleg van egy gyermekük akit egyedül nevelnek, simán fölnevelik. De a legdurvább az, hogy minap láttam egy utcaseprőt, akinek AirPods volt a fülében. Magyarul, amíg Magyarországon egy utcaseprő, egy közhasznú alkalmazott a munkájáért annyi pénzt sem kap, hogy kifizesse a rezsijét, addig itt Franciaországban, egy utcaseprőnek akkora fizetése van, hogy luxus kütyüket tud magának vásárolni. Szóval, amíg itt az embereknek luxus termékek vásárlása, luxus telefonok vásárlása, nem okoz gondot, addig ezt a Kárpát medencében a nagy átlag nem engedheti meg magának. Annak ellenére hogy Magyarországon kétszer többet dolgoznak az emberek, mint itt Franciaországban.
Elképesztő, hogy míg 2015-ben mielőtt visszamentem Magyarországra, alig hallottam magyar szavakat az utcán, addig most 2019-ben családok élnek itt, magyar családok. Naponta többször is hallok magyarokat beszélni az utcán, itt Nice-ben és látom rajtuk, hogy nem turisták. Látszik a testbeszédükön, hogy nem turistaként, otthonosan mozognak a városban.
Persze felmerülhet a kérdés, hogy 2015-ben miért mentem vissza Franciaországból, Magyarországra. A válasz egyszerű, kalandvágyból. Úgy látszik túl jó életem volt. Kíváncsi voltam, hogy hogyan lehet megélni egy olyan országban, ahol a minimálbér alacsonyabb mint egy lakásbérlés. Szomorúan jelentem, sehogy! Azt hiszem bebizonyítottam magamnak, Magyarország nem az én országom, kiéltem a kalandvágyamat és többet nem követem azt a hibát, hogy elhagyjam Franciaországot. Jól megvagyok én a francia riviérán fővárosában, Nice-ben, ahol ha így megy tovább a második hivatalosnyelv a magyar lesz...
